Folytatom:
Szóval a második évben nyugodtan ,felfázás nélkül,nyugodtabban újra minden erővel belekezdtünk (bár igazából soha nem hagytuk abba).
Ismét eltelt 6 szőrnyű hónap aminek minden vége sírással ért véget.
Elegem lett és dühösen felhívtam a sokit hogy ez neünk nem megy lehet egészségesek vagyunk de nem jön a baba!
Ismerősök,rokonok,barátok lettek terhesek úgy hogy agyon hajtották magunkat és stresszből sem volt nekik kevés!ÉN meg csak bőgtem...
Szóval a doki azt mondta akkor inszemináció!!!
hu 100%-os kitartással álltam hozzá hogy éreztem hogy tuti sikerülni fog !Éreztem a pozitív energiát és ettől boldog voltam.
Ez a beavatkozás sem volt faájdalom mentes, de a gyerekért nem érdekelt hogy hányszor ki és mikor vizsgál meg, ha ez kell hogy babóm legyen akkor tőlem a fél világ láthatja a lábamközét :)
Vizsgálat, gyógyszer,szúri és pihenés!Az inszemináció kész!Már csak várni kell!
Vártunk hurrá 34nap és még nem jött meg-teszt negatív :(
De a hőmérsékletemm még fent van-REménykedem!
Másnap hőmérséklet hopp le !Kiborultam és teszt negatív!Ami tuti mensire utal!Hát nem sikerült-TUDTAM!
Másnap megjött!
Én még életemben nem sírtam ennyit!Olyan csalódott voltam hogy elgondolkodtam hogy miért érdemlem én ezt?!
Teljes káosz volt a fejemben én megnyugtatni se lehetett.Ekkor 25 éves voltam aki már 2 éve próbálkozik, reménytelenúl,úgy hogy tudom teljesen egészségesek vagyunk!
SZóval dagadtra sírt szemekkel